A mai nap ugyanis nem csak az alábbiak (gondolok itt az előző bejegyzésemre) miatt "fontos", hanem akadt ezen a napon egy igazán érdekes esemény is a naptáramban. Ez lenne az El Clásico, a Gránátvörös-kék alakulat és a Blancók összecsapása, mely nagy örömömre hazai győzelemmel végződött.Sajnos az első félidőben, -kimondva vagy titkolva azt- számomra meglepő viszonylagos nyomást gyakorolt a Real a Barcán, de ez a csapat stílusának megfelelően nem mutatkozott a labdabirtoklás tekintetében.
Lehet túlzás volt az elöbbi köszönet a fehérek edzője felé, hiszen inkább ezt Puyol és a fergeteges védő játéka felé kéne irányítanom. A rutinjával és tökéletes játékával góltól mentett meg minket.
Szóval folytatnám a második félidővel, amikor is Pep úgy döntött, hogy nem húzza tovább az időt és beállítja a hórihorgas svédet, akit pisze orrúnak NEM neveznék. Alves hozta formáját és magyarul mondva szörnyen szar beadásokat produkált, ám jött a csoda és egyszer csak Ibra elé varázsolta a játékszert, aki nem cicózva a kapuba is juttatta azt. Nos hát neki és Daninak köszönhetjük a GÓLt.Ezután következett a Barcánál nem megszokott játék. "tartsuk a labdát, húzzuk az időt, legyen vége a meccsnek" <- erre kivételesen szükség is volt, mert legnagyobb bánatomra kiállították Busquets. Na ez volt az az utolsó közel fél óra, amikor lerágtam az ujjamat is... De a végén Lass is hasonló sorsa jutott, mint az előbb említett egyén, így kiegyenlítődött a mezőny... és én is belefogtam a visszafogott ünneplésbe :) Más is adott rá okot, hiszen nem mellesleg ma 110 éves az FC Barcelona csapata! Visca el Barça!
