George Orwell, az angol író, újságíró és kritikus 1937-ben írta Hódolat Katalóniának (Homage to Catalonia) c. önéletrajzi regényét. A mű a spanyol polgárháború történéseivel foglalkozik, melyben, maga az író is részt vett és saját élményeit vetette a lapokra. Nagy bánatomra Orwell csak decemberben érkezett meg az ILP lévén Barcelonába, így hát lemaradt a forradalom kitörésének mozzanatairól. Feleségével (Eileen O'Shaughnessy, akivel ez év elején lépett házastársi kapcsolatba) együtt utaztak a városba, majd azonnal csatlakozott a POUM (Partido Obrero de Unificación Marxista) milíciájához. Később a POUM kötelékében harcolt az aragóniai fronton. A történések során bemutatja a katalán fővárosba való megérkezését és annak életre szóló élményét, ahogy látta, hogy az emberek képesek felsőbb irányítás, burzsoázia nélkül is létezni, később a fronton eltöltött gyakran keserves pillanatokat ecseteli, majd Barcelonába való visszatérést, és az ott végbement kavarodásokat, testvérharcokat, a POUM ill. az oldalán harcoló CNT és kommunisták közötti belharcot, az újságírók rágalmazásait, hazugságait; majd a végén leírja, hogy miként is került kis híján a Szovjetunió által manipulált kommunisták és a falangisták harapófogójába.Nem véletlen, hogy a könyvhöz a kiadása után, hosszú évekig, hazánkban csak szamizdat kiadvány formájában lehetett hozzájutni. Hiszen rendkívüli buzgósággal kutat benne az igazság után, és fedi fel, hogy a forradalmat követően, hogyan tért vissza egyre inkább vezető pozíciójába az addig bujkáló, beolvadni kényszerült, tehetősebb réteg, és hogy miként csapta be Európát a sajtó, s azt hogy vették irányításuk alá a nagy hatalmak, Sztálin, Hitler és Mussolini.
A könyvet nagy kíváncsisággal olvastam, és azt kell mondjam a legérdekesebb részek azok voltak, amikor is az író fejtegette, hogy mi módon gabalyodtak a háttérben a politikai szálak és hogy az milyen formában hatott ki a fronton küzdő szabadságharcosok sorsára és a háború végkimenetelére. Mielőtt elhatároztam, hogy kezembe veszem a könyvet, nem igazán erre számítottam, sokkal inkább egy romantikus történetre, amely bemutatja, hogy éltek az emberek az anarchizmus csekély ideig tartó állapotában, és azt hogy teremtették meg, harcoltak érte és tartották fent. Nem ezt kaptam, de ennek örülök is, hiszen sokkal érdemlegesebb dolgot fejtegetett benne az író. Véleményem szerint ezen élmények befolyásolták, inspirálták Orwellt későbbi világhírt szerző regényeinek megírására. Így hát ajánlom mindenkinek olvasásra.
