Az utazás azzal kezdődött reggel 8 órakor, hogy szeretett kis városomat elhagytam és bebuszoztunk Európa Kulturális Fővárosába, innét már vonattal Budapest felé vettük az irányt, ahol is Kelenföldön szálltunk át. Itt majd 1 órát kellett várakoznunk, mely felettébb izgalmas volt, hiszen a peronokon és vasúti szerelvényeken kívül nem sok látnivaló akadt, ez olyan dél tájt lehetett, amikor is már unaloműzés gyanánt sörözésbe fogtunk. Lassan ez az idő is eltelt, s fel is szálltunk a Győr felé közlekedő gyorsvonatra, - ezek már nem azok a tipikus MÁV-os, 30 évvel ez előttről ránk maradt múzeumi darabok voltak, sőt még tisztaság is uralkodott rajtuk - majd ott másfél óra várakozás után felszálltunk a hatodik vágányon a Bécsbe menő vonatra, ami mért is ne elvileg az elsőről indult volna, ezt még jó hogy észre is vettük nem sokkal az indulás előtt...
Lassacskán meg is érkeztünk Bécsbe. Amikor lepattogtunk a kocsiról egy számomra ismeretlen helyen találtam magam, de hamarosan rájöttünk, hogy ez csak egy ideiglenes állomás lehet, megpillantottuk a Wien Südbahnhof (1-9) feliratú táblát ami miatt meg is nyugodtam, majd elkönyveltem, hogy ott vagyunk ahol kell, csak épp pár méterrel a felújítás alatt álló állandó pályaudvartól. Már-már rutinosan el is indultunk a koncertnek helyet adó Wien Arena felé, s útközben elhaladtunk a Belvedere kastély parkja mellett, amiről külön sztorim is akadna (csak röviden annyi, hogy König Rabbival kettesben 2009 júliusában hasonló útra indultunk, Dropkick Murphys koncertre, ám azelőtt akadt időnk bőven, így hát város nézésre adtuk a fejünket, ami felérhetett volna egy jobb nászúttal is, hiszen tiszteletünket tettük az előbb említett kastélnyál, a parlamentnél és még ki tudja hány számomra ismeretlen nevezetességnél, s ez idő alatt egymást kellett fotóznunk minden egyes "látványosságnál").
Amikor félúton járhattunk betévedtünk egy igazán hangulatos kis sarki ír kocsmába (ami szinte hagyománnyá válik bécsi útjaim során, hiszen tavaly novemberben is betérünk ide a Gujdival, amikor szintén Casualtiesen jártunk és az elöbb említett "nászút" alatt is megittunk itt pár sört). A kocsmába betérvén -mely O'Peters Old Oak Pubnak volt keresztelve- fülünkbe mászott a kellemes ír zene, megcsapott minket a sör szaga, és a Gujdit később a toaletten a töménytelen ammónia és az azt elnyomni szándékozó WC illatosító keverékének förtelmes bűze, amit nem igazán tudott tolerálni, ám ettől függetlenül vagy ötször látogatta meg az illemhelyet. :) Szóval... kikértünk mind a négyünknek egy-egy korsó ínycsiklandozó Guinness-t, de sajnos szomorúan vettem tudomásul, hogy a remek hely ellenére a csapos(nő) itt se tartja a be a Guinness csapolás szabályait, mindenesetre nem hagytuk ott és nagyon jól esett azt hiszem mindenkinek. ;)
Folytatása következik...
Lassacskán meg is érkeztünk Bécsbe. Amikor lepattogtunk a kocsiról egy számomra ismeretlen helyen találtam magam, de hamarosan rájöttünk, hogy ez csak egy ideiglenes állomás lehet, megpillantottuk a Wien Südbahnhof (1-9) feliratú táblát ami miatt meg is nyugodtam, majd elkönyveltem, hogy ott vagyunk ahol kell, csak épp pár méterrel a felújítás alatt álló állandó pályaudvartól. Már-már rutinosan el is indultunk a koncertnek helyet adó Wien Arena felé, s útközben elhaladtunk a Belvedere kastély parkja mellett, amiről külön sztorim is akadna (csak röviden annyi, hogy König Rabbival kettesben 2009 júliusában hasonló útra indultunk, Dropkick Murphys koncertre, ám azelőtt akadt időnk bőven, így hát város nézésre adtuk a fejünket, ami felérhetett volna egy jobb nászúttal is, hiszen tiszteletünket tettük az előbb említett kastélnyál, a parlamentnél és még ki tudja hány számomra ismeretlen nevezetességnél, s ez idő alatt egymást kellett fotóznunk minden egyes "látványosságnál").
Amikor félúton járhattunk betévedtünk egy igazán hangulatos kis sarki ír kocsmába (ami szinte hagyománnyá válik bécsi útjaim során, hiszen tavaly novemberben is betérünk ide a Gujdival, amikor szintén Casualtiesen jártunk és az elöbb említett "nászút" alatt is megittunk itt pár sört). A kocsmába betérvén -mely O'Peters Old Oak Pubnak volt keresztelve- fülünkbe mászott a kellemes ír zene, megcsapott minket a sör szaga, és a Gujdit később a toaletten a töménytelen ammónia és az azt elnyomni szándékozó WC illatosító keverékének förtelmes bűze, amit nem igazán tudott tolerálni, ám ettől függetlenül vagy ötször látogatta meg az illemhelyet. :) Szóval... kikértünk mind a négyünknek egy-egy korsó ínycsiklandozó Guinness-t, de sajnos szomorúan vettem tudomásul, hogy a remek hely ellenére a csapos(nő) itt se tartja a be a Guinness csapolás szabályait, mindenesetre nem hagytuk ott és nagyon jól esett azt hiszem mindenkinek. ;)Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése