London Calling! Day Three - Sightseeing

A harmadik napon, vasárnap, úgy gondoltuk, hogy lazábbra vesszük a figurát. A szokásos időpontban keltünk és elindultunk a városba. Kötelező programnak éreztem, hogy megnézzük a legendásnak vélt Camden Town-t, így is tettünk. Felszálltunk a metróra és arra vettük az irányt, még nem megékeztünk. Délelőtt volt, tehát nem láttuk azt az igazi kavalkádot, de elég érdekesnek bizonyult számomra a bakancsbolttól kezdve, a tetováló üzleten át, a képregényesig elég sokféle, fajta üzletet látni, a különös eladóikkal, ez már amolyan marketingfogásként működik azon a környéken. Az igazi célunk azonban az volt, hogy benézzünk a Sports Direct-be, de az még zárva volt, így elmentünk addig is ebédelni. Próbáltunk találni a mekdoneldszen kívül valami mást találni, szóval egy kis büfére esett a választás, ahol elfogyasztottuk az angol klasszikus fish & chipsünk. Majd egy hangulatos kis dzsessz klubban folytattuk a várakozást. A vásárlással egyébként Ricsi járt a legjobban, mert nagyon olcsó, minőségi Lonsdale és Everlast cuccokat talált. Ezalatt amúgy Zsocáék már leléptek, hiszen nekik ekkor volt esedékes a meccsük. Mi meg persze ott "ragadtunk" Camden-ben, mert meg is jegyeztük, hogy a metrómegállót 1 órakor lezárják, de ennek ellenére voltunk olyan szerencsések, hogy erről megfeledkeztünk, de egy kis buszozással találtunk egy másik megállót és bejutottunk a városba.

Tehát a tesómmal ketten mentünk tovább várost nézni, mondanom sem kell neki tele volt vele a töke (jó magyarsággal kifejezve magam). Elmentünk tehát a Parlamenthez, ezúttal közelebbről is szemügyre vehettem a Big Ben-t és egy pillantást vetettem a Westminster apátságra. Most jegyezném meg, hogy legnagyobb bánatomra mindenre csak rövid idő jutott, az időszűkére való tekintettel. Szóval tovább szaladtunk a kápolna felé is, ahol nagy szerencsénkre egy katonai felvonulásba botlottunk, az ünnep miatt, gondolom. Mondhatni követtük őket egészen a Buckingham-palotáig, ahol legfeljebb egy pár fotóra futotta az időnkből és már tovább is álltunk. Ricsi azt javasolta, hogy megmutatja az egykori igazán nívós munkahelyét, ami Tower of London környékén található, konkrétabban a Temze egyik hajódokkjában, az Elisabeth Dockon. Az itteni nézelődésünk során egyébként csúnyán eláztunk. Majd elindultunk a szállásra, hogy lepakoljunk, de közbe kellett iktatni egy kis ajándék vásárlást, és valahol a kellett találnunk egy netkávézót, ahol kitudjuk nyomtatni a hazaútra szóló repülőjegyeket, nagy nehezen találtunk is.

Zsocáékkal a már tegnap megkedvelt kocsmában beszéltük meg a találkozott, ahol meg is ittunk pár pofa sört, nyugalomban. A többiek sajnos eléggé elvoltak keseredve, hiszen kikapott a csapatuk. Miután bezárt a kocsma gondoltuk még utoljára elnézünk a Sohoba, de ott is nagy volt a pangás, azért beültünk egy kis sarki kocsmába, de rövidesen az is bezárt, így hát hazamentünk.

A negyedik napot nem részletezném, hiszen az csak reggeltől estig utazással telt. A legizgalmasabbnak ismét a repülés bizonyult, s sikert szintén ablak mellé ülni, csodás látvány volt a naplementét végignézni a felhők fölül... Hát ezzel zárnám a gondolataimat, nagyon jó hétvégénk volt, köszönettel a tesómnak, Ricsinek!