A második nap reggelén olyan 8-9 óra felé kelhettünk, gyors készülődés után ismét bementünk a városba, hogy táplálékot vegyünk magunkhoz, mondanom sem kell a McDonalds-ben. Legnagyobb bánatomra útitársaim már mindannyian láttak mindent Londonból, amit kell, így hát az, hogy elhaladtunk a London Eye, vagy a parlament előtt senkit se hatott meg. Sok időm nem jutott a nézelődésre, a nevezetességek mellett elhaladva másra nem futotta azon kívül, hogy egy gyors pillantást vessek rá vagy legfeljebb lefényképezzem semmi másra. Megjegyezném, hogy nem volt valami jó időnk, persze ez ott nem meglepő, ahogy az a képen is látszik borult volt az idő és ezt meg kellet szoknom, szerencsénkre csak egyszer kapott el minket egy kiadósabb eső, de majd erről még írok.
A röpke városnézés után igyekeznünk kellett, hogy elérjük - amiért valójában jöttünk, - a meccset. Ám előtte haza kellett ugranunk mezért. Lévén, hogy hétvége volt a 11 metróvonalból 7 le volt zárva, javíttatás okán. Így hát más alternatív út vonalat kellett keresnünk, hogy oda érjünk a helyszínre. Még jó, hogy a szállásadónk a nagy sietség közepette ajánlotta, hogy szálljunk vonatra. Úgyyis tettünk, de atörténet még azzal bonyolódott miután megérkeztünk, hogy a mi szemszögünkből a White Hart Lane túl oldalán válthatták ki jegyeiket a vendég szurkolók, s mire odaértünk csak azt láttuk magunk előtt egy táblán, hogy "a vendég jegyek ideiglenes a hazai jegypénztárban vehetőek át". Ami történetesen ott volt, ahonnét jöttünk, de a kóválygás után nagy nehezen odaértünk a kezdő sípszóra.
Tottenham Hotspurs - Blackburn Rovers meccsre sikerült kijutnunk, azért erre esett a választás, mert a tesóm fanatikus Rovers szurkoló, de Blackburnbe szinte esélytelen kijutni repülővel, más esetben Londonból odajutni igencsak húzós lenne vonattal. Tehát vendég meccsre kényszerültünk. S egy igazán jó meccsnek lehettünk a szemtanúi, annak ellenére, hogy a végeredmény 4-2 lett a hazaiak javára. Azzal együtt, hogy a félidőben kettővel, majd később négy góllal ment a Spurs, amikor is azt gondoltuk, hogy kár volt kijönni így, hogy nem látunk blackburni gólt, ám ekkor jött 10 perccel a lefújás előtt a szépítő találat, majd az utolsó pillanatban Givet beállította a végeredményt. A hangulat jó volt a vendégszektorban végig szurkoltak, ám a tottenhami "B-közép" igencsak gyengén muzsikált. Ha ott élnék szerintem a világért se tudnék lemondani hétvégente erről az élményről, a hangulat, az ahogy rálátsz a meccsre, hallod magad körül a szurkolókat és a többi, leírhatatlan!
A meccs végeztével számtalan rendőr (és lovas rendőr) kiterelte a szurkolókat a stadion környékérők. Majd ismét belevetettük magukat a londoni éjszakába, ám ezúttal sokkal konszolidáltabb módon. Találkoztunk a Zsocáékkal, akik ez idő alatt Millwall meccsre látogattak ki. Majd a lezsíroztunk egy időpontot a Vladoval, aki jelenleg ott él és mint rendes túlélő tudta, hogy hol van a legolcsóbb kocsma a belvárosban, ahol stoutot csapolnak. Beültünk, eldumálgattunk, iszogattunk, majd az este végeztével haza tértünk.
A röpke városnézés után igyekeznünk kellett, hogy elérjük - amiért valójában jöttünk, - a meccset. Ám előtte haza kellett ugranunk mezért. Lévén, hogy hétvége volt a 11 metróvonalból 7 le volt zárva, javíttatás okán. Így hát más alternatív út vonalat kellett keresnünk, hogy oda érjünk a helyszínre. Még jó, hogy a szállásadónk a nagy sietség közepette ajánlotta, hogy szálljunk vonatra. Úgyyis tettünk, de atörténet még azzal bonyolódott miután megérkeztünk, hogy a mi szemszögünkből a White Hart Lane túl oldalán válthatták ki jegyeiket a vendég szurkolók, s mire odaértünk csak azt láttuk magunk előtt egy táblán, hogy "a vendég jegyek ideiglenes a hazai jegypénztárban vehetőek át". Ami történetesen ott volt, ahonnét jöttünk, de a kóválygás után nagy nehezen odaértünk a kezdő sípszóra.
Tottenham Hotspurs - Blackburn Rovers meccsre sikerült kijutnunk, azért erre esett a választás, mert a tesóm fanatikus Rovers szurkoló, de Blackburnbe szinte esélytelen kijutni repülővel, más esetben Londonból odajutni igencsak húzós lenne vonattal. Tehát vendég meccsre kényszerültünk. S egy igazán jó meccsnek lehettünk a szemtanúi, annak ellenére, hogy a végeredmény 4-2 lett a hazaiak javára. Azzal együtt, hogy a félidőben kettővel, majd később négy góllal ment a Spurs, amikor is azt gondoltuk, hogy kár volt kijönni így, hogy nem látunk blackburni gólt, ám ekkor jött 10 perccel a lefújás előtt a szépítő találat, majd az utolsó pillanatban Givet beállította a végeredményt. A hangulat jó volt a vendégszektorban végig szurkoltak, ám a tottenhami "B-közép" igencsak gyengén muzsikált. Ha ott élnék szerintem a világért se tudnék lemondani hétvégente erről az élményről, a hangulat, az ahogy rálátsz a meccsre, hallod magad körül a szurkolókat és a többi, leírhatatlan!
A meccs végeztével számtalan rendőr (és lovas rendőr) kiterelte a szurkolókat a stadion környékérők. Majd ismét belevetettük magukat a londoni éjszakába, ám ezúttal sokkal konszolidáltabb módon. Találkoztunk a Zsocáékkal, akik ez idő alatt Millwall meccsre látogattak ki. Majd a lezsíroztunk egy időpontot a Vladoval, aki jelenleg ott él és mint rendes túlélő tudta, hogy hol van a legolcsóbb kocsma a belvárosban, ahol stoutot csapolnak. Beültünk, eldumálgattunk, iszogattunk, majd az este végeztével haza tértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése